A gazdasági válság teljesen tönkreteheti a görögöket, és nem csak financiális értelemben. Egy új kutatás arra mutatott rá, hogy az elmúlt években folyamatosan nőtt a halálesetek és az öngyilkosságok száma, az államilag finanszírozott egészségügyi ellátórendszer pedig a szemünk előtt esik szét darabokra. Orvosok egy „görög tragédiára” figyelmeztetnek.
Munkanélküliség, tönkrement vállalkozások, félelem a lecsúszástól – egy gazdasági válság jelentősen megterhelheti egy nép pszichéjét. A kilencvenes évek japán válságának egyik riasztó következménye volt 1999-ben, hogy az adott évben 30.000 öngyilkosságot követtek el (azaz naponta 82 szuicid haláleset volt, vagy másképp számolva óránként 3-4) – szinte kizárólag dolgozó férfiak körében.
Ez a jelenség máshol is megfigyelhető. Brit szociológusok (és nem brit kutatók!) 2009-ben kielemezték az összes, 1970 és 2007 között lezajlott válság hatásait az Unióban. Az eredmény: a munkanélküliség növekedésének hatására nőtt a halálesetek és az öngyilkosságok száma.
„Gyakorlatilag lineáris összefüggés mérhető az öngyilkossági ráta és a GDP között” – nyilatkozta a New York Magazine-nak a kutatás egyik vezetője, Harvey Brenner.
A görög gazdasági krízis legfrissebb hatásait a University of Cambridge egészségszociológusa, David Stuckler elemezte. Közleménye nem is akárhol jelent meg, megtalálható a The Lancet legújabb számában.
Legfontosabb eredményei:
- A kórházakba beutaltak száma 2010-ben 24 százalékkal emelkedett 2009-hez képest
- Az öngyilkosságok száma 17 százalékkal nőtt 2007 és 2009 között.
- Még drámaibb a kép 2011-ben: az első félévben a befejezett öngyilkosságok száma 40 százalékkal volt magasabb, mint 2010 azonos időszakában.
- Az egyes egészségszociológiai felmérések szerint 2007 és 2009 között 14 százalékkal nőtt azoknak az aránya, akik saját egészségi állapotukat nagyon rossznak ítélik meg, ugyanakkor ugyanebben az időszakban 15 százalékkal csökkent az orvoshoz fordulók száma
Ez utóbbi természetesen nem azt jelenti, hogy a görögök már nem engedhetik meg maguknak orvosuk felkeresését, hiszen az egészségügyi ellátást alapvetően az állam finanszírozza, annak igénybevétele minden biztosított számára ingyenes. A jelenség mögött a finanszírozás csökkentése áll, amely mára már elérte a 40 százalékos forráskivonást. Kevesebb személyzet, hosszabb várólisták, rosszabb gyógyszerellátás. Tipikusan görög.
Más adatok is egyre riasztóbbak: „olyanok, amelyekről tudjuk, hogy közvetlen összefüggést mutatnak a válsággal” – írja a tanulmány társszerzője Alexander Kentikelenis, arra utalva, hogy jelentősen nőtt a különböző bűncselekmények száma is. (A szociológusok egy része ilyen esetekben általában óvatosabban fogalmaz, mert igen nehéz ezek között a mutatók között kauzális összefüggést kimutatni)
Az viszont igen figyelemkeltő, hogy kiugróan nőtt a HIV fertőzöttek száma, két év alatt 52 százalékkal. Az új fertőzöttek szinte kivétel nélkül heroin függők, akiknek a száma becslések szerint egy év alatt kb. 20 százalékkal emelkedett.
A szerzők ezt a jelenséget is a forráskivonások számlájára írják, hiszen az utcai szolgáltatások támogatása is egyharmaddal csökkent az elmúlt években.
Szintén megkurtították a drogfüggők kezelésére szánt pénzeket is. Kentikelenis szerint ráadásul csökken „az alkalmi munkák, az alamizsnák, vagy éppen a szülőktől kapott zsebpénz is, ami miatt sokan a prostitúcióba menekülnek, hogy fedezni tudják drogfogyasztásukat. Sok drogfüggő pedig annyira elkeseredett, hogy (a görög orvosok szerint) szándékosan megfertőzik magukat, mivel így hozzájuthatnak az AIDS-betegeket megillető havi 700 eurós állami segélyhez”.
Minderre persze azt is lehet mondani, hogy legyen az ő bajuk (amúgy is csak elidétlenkedték a dolgaikat, még a Brüsszelnek eljuttatott jelentéseikben is gyakran csaltak a költségvetési számokkal, így lett nekik eurójuk), de mint az ECNP (Európai Neuropszichofarmakológiai Kollégium) legfrissebb, 30 európai országra kiterjedő vizsgálata kimutatta, ez már a mi bajunk is.
Az ECNP kutatásának eredményei szerint a leggyakoribb zavarok a következők:
69 millió embert érint valamilyen szorongás (ide tartoznak például a különféle fóbiák vagy a pánikbetegség), 29 millió ember szenved álmatlanságban, 30 millió depresszióban. 20 millió embernek van olyan lelki hátterű betegsége, amely testi tünetek formájában jelentkezik (ezek a szomatoform tünetek, régi nevükön pszichoszomatikus betegségek). 17 millió ember pedig alkohol- vagy drogfüggőségben szenved.
A fiatalok 5 százaléka hiperaktivitással vagy valamilyen figyelemkoncentrációs zavarral küzd, a 85 év feletti idősek csaknem harmada pedig az időskori elbutulással, azaz demenciával. A kutatás eredményeiből kiderült az is, hogy a mentális zavarok gyakoriságában nincs jelentős különbség az országok között.
Kurimay Tamás, a Magyar Pszichiátriai Társaság elnöke mindezeket a következőkkel egészítette ki:
„Kitolódik az átlagéletkor, és ez nagy gazdasági veszélyt jelent, hiszen csökken a munkaképesek aránya, és nő az inaktívaké. Nő a feszültség, mert csökken a nyugdíjak értéke, anélkül, hogy erről tehetnének az egyébként aktív éveiket végigdolgozó generációk. Miközben egyre kevesebb pénz jut az egészségügyi és a szociális rendszerre, ezek a kiadások egyre magasabbak lesznek. Ezt az egyre nehezebb helyzetet rontja, hogy a gazdasági válságban egyre szaporodnak a problémák, és nő a mentális terhelés. A WHO egy friss felmérése szerint a gazdasági válságban egyértelműen megnőtt a befejezett öngyilkosságok száma, és az alkoholbetegségre visszavezethető halálozások száma”.
Tegyük hozzá, hogy mindez ma már Magyarországra is igaz, hiszen az öngyilkosságok száma az elmúlt években egy ideig stagnált (csökkenést mutató évek után), napjainkban pedig ismét növekszik.
Persze erre is lehet mondani, hogy bennünket nem érint, hiszen hol van ide Budapest, vagy mondjuk Győr?
Munkatársaimmal és Nyíregyháza Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalának Szociális Osztályával 2008 óta folyamatosan vizsgáljuk a városlakók életminőségét. Ebből a kutatásból az derült ki, hogy 2008 és 2010 között nőtt az elbocsátások száma, különösen az ipar területén, a munkanélküliségi ráta pedig a válság kibontakozásának legmélyebb időszakában, azaz 2008 és 2009 között 3 százalékponttal növekedett, a korábbi 6 százalékról 9 százalékra. 2010-ben, a második megkérdezés lebonyolításának időszakában a ráta nem változott az előző évhez viszonyítva, vagyis a helyzet nem rosszabbodott, egyfajta stagnálás figyelhető meg.
Ez egyben azt is jelenti, hogy a munkájukat vesztő csoportok egy jelentős része 2010-ben továbbra is munka nélkül volt. A változások egyértelmű vesztesei a férfiak, körükben 3 százalékponttal csökkent a foglalkoztatottak aránya, hiszen alapvetően ők azok, akik a vesztes ágazatokban dolgoztak.
A válságra adott kormányzati és helyi megszorító intézkedések hatását tükrözheti az a jelenség, hogy az elmúlt időszakban csökkent a közszolgáltatások területén foglalkoztatottak aránya.
A válság hatására a lakosok jövedelmi helyzete is romlott. Jellemzővé vált a jövedelmek „befagyása”, reáljövedelem csökkenés következett be, melynek mértéke közel 7 százalékos volt. A városban mért „hivatalos” szegénységi ráta közel 14 %-os, ami 2 százalékpontos növekedést jelent 2008-hoz képest. Minden mutató a jövedelmi egyenlőtlenségek növekedésére utal, azzal, hogy a városban nemcsak elszegényedés figyelhető meg, sokkal inkább jellemző egyfajta jövedelmi polarizálódás, azaz egyszerre jellemző tendencia az elszegényedés, illetve ezzel párhuzamosan a legtehetősebb csoportok helyzetének egyfajta javulása is. A polarizálódás egyértelműen a középréteg kárára következett be, a folyamatnak vannak nyertesei, akik fölfelé mozdultak el, és vannak vesztesei, akik lecsúsztak.
A válság és hatásai bennünket sem kerültek el (nincs olyan messze Görögország sem), igaz öngyilkosságra vonatkozó adataink nincsenek.
Éppen ezért számos programmal igyekszünk felmérni, mi is történik körülöttünk. Külföldi és magyar kollégákkal együtt elemezzük a válságot és az arra adott válaszokat, amiből a közeljövőben egy érdekes könyv is napvilágot lát majd, amelynek bemutatójára december 5-én kerül sor a Magyar Tudományos Akadémia Politikatudományok Intézetében, és amelyet oktatóink és hallgatóink is olvashatnak majd.
Aki pedig többet szeretne tudni, mi is történik helyben, azt szeretettel várjuk az október 20-21. közötti kétnapos konferenciánkon. (Részletes program a honlapon)
POCAK
Stílusosan valami görög étel illik ide. Ami következik az viszont származását tekintve igen bizonytalan. Kedvenc feleségem a minap fedezte fel ezt a receptet, mint török specialitást, amiről később azt találtam, hogy görög, illetve vélhetően marokkói.
Az ételnek nemcsak a származása kérdéses jelenleg, számtalan variációja is van, ezek közül az alábbi egy a sok közül, de kipróbált.
KEFTA MANDULÁS-SÁFRÁNYOS RIZZSEL
Hozzávalók: 150 g natúrrizs, 1 tk. só, 1 adag porított sáfrány, 50 g szeletelt mandula, 2 ek. aprított petrezselyem.
A mártáshoz: 250 g mazsola, 250 g karikákra vágott hagyma, 4 ek. olaj, 400 g paradicsom, 2 tk. fűszerkeverék (fahéj, szegfűszeg, chili, bors), 250 ml tyúkhúsleves, só, bors, 2 ek. méz.
A húsgombóchoz: 1 fej finomra reszelt hagyma, 500 g darált marhahús, 60 g zsemlemorzsa, 2 tojás, 2 tk fűszerkeverék (fahéj, szegfűszeg, chili, bors) só, cayenne-i bors, 2 keményre főtt tojás.
Elkészítés:
A rizst 500 ml-nyi sóval és sáfránnyal ízesített vízben felforraljuk, majd fedő alatt mérsékelt tűzön kb. 30 percig pároljuk.
A mazsolát hideg vízben megpuhítjuk. Forró olajon megpároljuk a karikákra vágott hagymát. Hozzáadjuk a paradicsomot, a fűszereket és 250 ml-nyi levest. A mártást 10 percig közepes lángon beforraljuk. Az egészet sózzuk, borsozzuk. A lecsepegtetett mazsolát a mézzel együtt a hagymás-paradicsomos mártáshoz adjuk. Fedő alatt, mérsékelt tűzön 5 percig főzzük.A darált húst a reszelt hagymával, a zsemlemorzsával, a tojással és a fűszerkeverékkel alaposan összedolgozzuk, és sóval, valamint cayenne-i borssal fűszerezzük.
Megtisztítjuk, félbevágjuk és hosszában 3 részre vágjuk a kemény tojásokat. A darált húsos masszát 12 részre osztjuk, majd mindegyikbe egy-egy darab tojást dugunk. A keftát a paradicsomos-hagymás mártásra fektetjük, és fedő alatt kb. 10 percig pároljuk.
A mandulát zsiradék nélkül aranybarnára pirítjuk egy serpenyőben. A rizst áttesszük egy tálba, majd megszórjuk a mandulával és a petrezselyemmel. Végül a húsgombóccal és a mártással együtt tányérokra osztjuk.
Néhány megjegyzés: bármilyen más húsból is jó, délen persze inkább bárányt használnak. A sáfránnyal vigyázni kell, mert nagyon intenzív. A cayenne-i bors is helyettesíthető más borssal, a chilit meg mindenkire rábízom, mert annak mértéke attól függ, ki mennyire szereti a csípős ízeket.
